Bravúros eredményt produkálva a bajnokság 6. helyén zárt a TFSE férfi röplabdacsapata a hazai élvonalban. A szezon végén a gárda élén az első idényét teljesítő vezetőedzővel, Bartal Gergellyel beszélgettünk az Extraliga kihívásairól, a DEAC elleni felejthetetlen, hatba jutásról döntő párharcról, a Csörsz utcai katlan hangulatáról és a saját tréneri fejlődéséről.
Ez volt az első szezonod a TFSE férfi Extraligás csapatának élén. Milyen várakozásokkal és tervekkel érkeztél a klubhoz az év elején, és mennyire volt nehéz felvenni a ritmust egy teljesen új környezetben?
Óriási esélyt kaptam, hogy bizonyíthattam az Extraligában. Úgy gondolom, hogy az egyik kulcs az volt, hogy rám terhet a vezetőség nem tett. Az más kérdés, hogy én más ember vagyok, így a szezon elején azt mondtam, hogy legyen meg az az eredmény, amelyet tavaly elértek a fiúk. A felkészülésünk úgy gondolom jól sikerült, bár a hazai rendezésű EUSA-val egy kicsit másabb volt a ritmusa, illetve aki részt vett rajta, azok a játékosok előrébb jártak, mint akik nem. Hosszú volt a felkészülés, mivel a kezdést elnyújtották, mint ahogy terveztük, de így be tudtuk gyakorolni azokat a plusz játékszituációkat, amelyek nem voltak jellemzőek a csapatra. Úgy gondolom, azzal, hogy a csapat együtt maradt – főleg a kulcsjátékosokra gondolok –, illetve ügyes fiatalok csatlakoztak a kerethez, egy nagyon jó társaság jetted össze, így elég hamar felvettük a ritmust a szezonban. Az mais kérdés, hogy az ellenfeleink nagyon jól igazoltak, akár magyar, akár külföldi játékosokat, amellyel a szezonban alaposan feladták a leckét.
A felnőtt élvonal világa rengeteg kihívást rejt. Vezetőedzőként miben kellett a legtöbb változtatnod vagy fejlődnöd a szezon során a korábbi tapasztalataidhoz képest?
A legtöbbet, amin változtatnom kellett emberileg, az a higgadtság. Nagyon tüzes, temperamentumos, harcos embernek érzem magam, illetve a szigorúságom: ha nem látom a tüzet, az akaratot, hogy mindent megtegyenek a játékosok egy labdáért, na, ott robbanok. Edzésen volt rá példa, hogy eldurrant az agyam, amikor nem ezt láttam. Ismernek sokan, ez a játék nagyon fontos számomra, és szeretném, ha a játékosaim is így élnék meg a pillanatot, mert akkor tudnak előrébb lépni. Szakmailag gyorsabb a játék, fizikálisabb, és ez hiány volt az előző szezonban, emiatt ezen volt a hangsúly az edzéseken, illetve az alap megszilárdításán. Igyekeztem új sémákat bevezetni, amellyel úgy gondolom, tudtunk kellemetlenséget okozni az ellenfeleinknek. Illetve az ellenfelekből való felkészülés: ebben sokat segített a statisztikusunk, Roli, a videózás, hogy amit látnak a játékosok, megértsék, feldolgozzák, majd ezek után az edzéseken begyakoroljuk, hogy mi lesz várható, és abból mi hogyan tudunk reagálni. Ezek voltak a legnagyobb változtatások ebben a szezonban, amiben előrébb kellett lépnem.
Kevesen számítottak arra a szezon előtt, hogy a TFSE az abszolút elit mögött a 6. helyen zárja majd a bajnokságot. Belülről nézve mi volt az a kulcspillanat vagy időszak, amikor érezted, hogy ebből a keretből valami egészen bravúros eredmény is kisülhet?
Igen, kevesen számítottak ránk a végén, de mindig hittem a srácokban. Volt, amikor semmi nem jött össze egy-egy meccsen, bevallom, azt nekem is nehezen sikerült kezelnem, de igyekeztem higgadt maradni velük szemben, igaz, volt, amikor már nem állhattam meg, és kinyitottam a számat. Úgy gondolom, végig ott volt bennük egy jó eredmény elérése, és a sok munka, gyakorlás meghozta ezt a csodás eredményt számunkra. Kulcspillanat, hogy a Debrecen ellen jól időzítettük a formát. Szerintem a szezon legjobb játékát tettük fel a pályára, és sokan életük legjobb formájában voltak. Fejben és fizikailag is léptek egyet fentebb a képzeletbeli lépcsőn a párharc során.
Egy ilyen hosszú alapszakasz és rájátszás során elkerülhetetlenek a hullámvölgyek. Hogyan tudtad fenntartani a srácok hitét és motivációját a nehezebb mérkőzések után?
Nagyon nehéz volt a sorsolásunk, hiszen egyből a legjobbakkal kezdtünk a bajnokságban, és volt, hogy sorban kaptuk a pofonokat. Nehéz volt megértetni a játékosokkal, hogy ezeket a mérkőzéseket ki kell használni egy nagyobb cél érdekében. Ezt kellett megértetni a játékosokkal; amikor ezt felfogták, akkor tudtunk továbblépni, de nagyon nehéz volt. Fiatal a keretünk még nagyon, viszont a hasonló szintű csapatok ellen elég jól ment, ott sikerült győzelmeket szerezni, egy kis magabiztosságot, de ott is voltak hullámvölgyek, gondolok a Dági vereségekre. Az alapszakasz visszavágó mérkőzésein már egy kicsit jobban kezeltük fejben a dolgokat, és igen, néha már rángattuk az oroszlánok bajszát is, de még nem voltunk elég higgadtak a mérkőzések egyes szakaszaiban, hogy akár egy vagy két szettet a magunk oldalára billentsünk. Ahogy megértettük a dolgokat és higgadtabban kezdtünk el játszani, sokkal hatásosabbak lettünk. Ahogy a játékunk javult, egyre jobban kezdett visszatérni a hitük és a motivációjuk. Nem volt egyszerű, de a végére fejben rengeteg fejlődött a csapat.
A szezon egyértelmű csúcspontja és leginkább embert próbáló időszaka a DEAC elleni parázs, végletekig kiélezett párharc volt. Taktikailag és mentálisan hogyan készültetek fel erre a sorozatra, és mi döntött végül a javunkra a debreceniekkel szemben?
Igen, a szezon közepén jött a hír, hogy a Szövetség szeretné 6 csapatosra szűkíteni az Extraligát, ami mondhatom, a legrosszabbkor jött, de ezt a hírt is fel kellett dolgoznunk. Az alapszakaszban a 8. helyen végeztünk. A negyeddöntőben a Fehérvárt kaptuk, ahol nem sok esélyünk volt, őszintén. Voltak fellángolásaink, de nem sikerült megnehezíteni a dolgukat. Viszont bíztam abban – ami meg is történt –, hogy a Debrecent kapjuk meg a 6 közé kerülésért. Amint említettem, sokat kellett készülni az ellenfél játékosaiból: mit blokkolnak ellenünk, mit védekeznek ellenünk, mikor mit igyekeznek erőltetni, és ezt most még inkább gyakoroltuk az edzéseken. Itt éreztem a leginkább a srácokon az elhivatottságot, egy fokozattal fentebb kapcsoltunk. Voltak, akik féltek, hogy sok lesz, de az eredmény igazolja, hogy jó úton haladtunk, és semmi nem téríthetett le róla. Az igazán nagy fegyvertény az volt, hogy idegenben nagyon jól kezdtünk, minden úgy működött két szettig, ahogy a videózás során kértem. Majd elpuhultunk, és hagytuk, hogy az ellenfél visszajöjjön a mérkőzésbe. Ott a 4. szettben, amikor nyílt az olló, tudtam, hogy lépnem kell, és az 5. szettre gondolni. Bejött, az 5. szettben ott akkor szinte hibátlanul játszott mindenki. Kapitányunk, Majoros Balázs pedig extra teljesítményt nyújtott a többiek mellett.
A DEAC elleni csaták alatt igazi röplabda-láz égett a Dr. Koltai Jenő Sportközpontban. Mennyit jelentett neked és a csapatnak a hazai közönség, a Csörsz utcai szurkolótábor támogatása a legforróbb pillanatokban?
A mai napig visszagondolva az a mérkőzés és az a hangulat, amelyet a szurkolók varázsoltak a Koltaiba, az egyik legszebb emlékem a szezonból. Tudtuk, mekkora jelentőséggel bírt a mérkőzés, illetve az a tény, hogy idegenben sikerült elvennünk a pályaelőnyt a DEAC-tól. A szurkolók segítségével sikerült hazai pályán is megszerezni a győzelmet és lezárni a párharcot. Nagyon köszönjük még egyszer a kilátogató szurkolóknak a jó hangulatot! Úgy gondolom, hogy egy ízig-vérig nagyon parázs mérkőzést láthattak, ahol a fiúk mindent kiadtak magukból, és megmutattak mindent a röplabdából.
Ha az érzelmi oldalt nézzük, melyik volt számodra a szezon legszebb, és melyik a legfájóbb pillanata? Az U20-asoknál Dobos Viktor az öltözői összetartást és a kémiát emelte ki fő erősségként. A te felnőtt csapatodnál mi volt az a kohéziós erő, ami átsegített titeket a kritikus szituációkon?
A legfájóbb? Szerintem a sorsolás miatt a sorozatos vereségek az erősebb csapatoktól. Fejben nehéz volt feldolgozni, hogy dolgozunk, de nem jön az eredmény, illetve az alapszakaszban a sérülések, betegségek, amelyek után nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Voltak is meglepetésvereségek emiatt, de voltak pozitív pillanatok is. Amikor Miskolcon nyertünk a jó formában lévő hazai csapat ellen a kis teremben, még így is, hogy több meghatározó játékosunk sérült vagy beteg volt. Vagy igen, amikor bejutottunk a 6-ba, az idegenbeli és a hazai mérkőzés, az hidegrázós volt. A mi kohéziós erőnk a bizonyítási vágy volt. A játékosok a szezon során egyre jobban együtt voltak, amikorra kellett – fejlettségben gondolok itt fejben és technikailag –, előrébb léptek, a játékunk stabilabb és jobb lett minden elemben. Nekem úgy gondolom, csak a szikrát kellett megadnom nekik, és már robbantak is. A mérkőzés folyamán csak segítenem kellett, hogy ez a láng ne aludjon ki. Tudni kell, mikor kell közbeavatkozni, és mikor kell hagyni a játékosokat. Úgy gondolom, megtaláltuk a közös hangot, és így a szezon nagyon szépen alakult számunkra. Köszönöm a stábban dolgozó kollégáknak, Viktornak, Yaninak, Reninek és Vikinek a közös munkát, illetve egyesületünknek a megteremtett lehetőségeket. Jövőre is várjuk a szurkolókat – mondanom sem kell, de sokkal nehezebb lesz a fiúknak –, kell majd a segítség a lelátóról. Hajrá TFSE!
Bartal Gergely szavai hűen tükrözik azt a hihetetlen munkát, elszántságot és szenvedélyt, amellyel a fiúk az egész szezon során harcoltak a kék-fehér színekért. A megszerzett 6. helyezés nemcsak az elmúlt idény sikere, hanem a jövő alapköve is, amely bizonyítja, hogy a legmagasabb osztályban is komoly tényezőként kell számolni velünk. Bízunk benne, hogy a srácok bizonyítási vágya és a Csörsz utcai szurkolótábor elképesztő energiája a következő évadban is újabb felejthetetlen győzelmekhez repít majd minket.
