A TFSE 1983 után először követel helyet magának a nagyok asztalánál. Nem statisztálni érkeztünk a Pécs elleni párharcra, hanem azért, hogy a saját történetünket írjuk tovább. Nincs félelmetesebb ellenfél annál, akinek nincs vesztenivalója, de van hite.
Az „underdog” szabadsága
A TOP 4 mezőnyét elnézve egyvalami rögtön szembetűnik: egyedül a TFSE az a csapat, amelyen nincs teher. Riválisaink éremesélyes keretekkel, bajnoki álmokkal és kőkemény elvárásokkal vágtak neki az évnek. Ez a nyomás pedig – ahogy a Magyar Kupa elődöntője is mutatta – olykor bénító tud lenni. Mi viszont tehermentesek vagyunk.
1972-ben zártunk utoljára éremmel a tabellán. Most itt állunk a legnagyobbak között, és eszünk ágában sincs feltett kézzel megadni magunkat. Szakmai stábunk rendkívül tudatos, hároméves ciklus végéhez ért. A bejelentés, miszerint az idény végén távoznak edzőink, nem a szomorú búcsúról szól, hanem a küldetés beteljesítéséről. Ez a stáb a 7. helyről az 5.-re, majd a történelmi TOP 4 mezőnyébe emelte a klubot. Most pedig itt az esély, hogy méltó lezárás kerüljön a közös történet végére.
Világraszóló lendület
Morálunkat tovább emeli Tóth Franka visszatérése. Csapatkapitányunk a negyeddöntő után Szingapúrban, a 3×3-as válogatottal harcolta ki hibátlan teljesítménnyel a világbajnoki részvételt. Franka nagyon stabilan mozog a mostani szezonban, és ezt az energiát hozza magával az elődöntőbe is.
Családi szálak
Kevesen tudják, de 43 évvel ezelőtt Pusztai Petra édesanyja vezette a legjobb négy közé a csapatot, idén pedig lánya vitte tovább ezt a hagyományt. Ennek is köszönhető, hogy 2008 óta először van budapesti klub az elődöntőben, így ez a siker a fővárosi kosárlabdázás számára is jelentős.
A párharc egyik legérdekesebb szála a Dúl-lányok találkozása lesz. Panka tavaly tőlünk igazolt Pécsre, ahol hamar vezérré vált, miközben itthon húga, Terka vette át az irányítást. Terka nemcsak a legtöbb játékpercet tölti a pályán az egész mezőnyben, de olyan gólpassz-mutatókkal érkezik, amire nincs válasz Magyarországon. A két testvér farkasszemet néz majd a pályán – a tét pedig a bajnoki döntőbe kerülés.
Mit tudunk a Pécsről?
Az NKA Universitas Pécs elképesztő szezont fut. Megnyerték az alapszakaszt a DVTK és a Sopron előtt, soraikban tudhatják a WNBA-drafton frissen lefoglalt Rátkai Esztert, és válogatott klasszisok sorát. Djokics Zseljko vezetésével a legagresszívabb kosárlabdát játsszák a ligában. Ugyanakkor az alapszakasz-győztesnél megjelentek a repedések: a Magyar Kupa hétvégéjén súlyos árat fizettek a feszített tempóért.
Elsőszámú centerük és pontgyárosuk, Julia Reisingerová sérülése (keresztszalag-szakadás gyanúja) alapjaiban változtathatja meg a párharcunk képét. A center ellenünk idén 39 pontot jegyzett két meccsen – az ő hiánya olyan űr, amit a fiatal pécsi tehetségeknek kell betölteniük.
Érdemes tisztába tenni a pécsiek múltját is, mert könnyű elkeveredni a baranyai kosárlabdázás kálváriájában. Az NKA Universitas Pécs nem jogutódja a 11-szeres bajnok, 11-szeres kupagyőztes és kétszeres Euroliga-bronzérmes PVSK-nak vagy későbbi MiZo-Pécsnek; az a tradicionális sikercsapat 2012-ben jogutód nélkül megszűnt. Mostani ellenfelünk a korábbi PEAC-Pécs jogutódja, amelynek eddigi legfényesebb eredménye a 2013/14-es szezonban szerzett bajnoki és kupaezüst volt.
A klub 2021 szeptembere óta működik szoros szimbiózisban a Pécsi Tudományegyetemmel, és bár az akkor célként kitűzött Euroliga-szereplés azóta még várat magára, az idei alapszakasz-győzelmük jelzi: készek rátérni arra a sikeres útra, amely húsz-harminc évvel ezelőtt jellemezte a pécsi kosárlabdát.
Az egymás elleni statisztika kíméletlen: 17 meccse, 1946 napja nem vertük meg a Pécset semmilyen sorozatban. Itt az idő, hogy megtörjük ezt a statisztikát.
Egymás ellen az idényben
Az idei alapszakaszban az NKA Universitas Pécs bizonyult az egyetlen olyan riválisnak, amellyel szemben egyszer sem sikerült szorossá tenni a végjátékot: idegenben 93–66-os, hazai pályán pedig 51–81 arányú vereséget szenvedtünk. Fontos azonban látni a mérkőzések hátterét is, hiszen mindkét találkozón hiányzókkal küzdöttünk, szemben a mostani állapotunkkal, amikor a keret minden tagja bevethető. A baranyaiak oldalán ráadásul kulcskérdés lesz az idei két egymás elleni meccsen ellenünk összesen 39 pontot jegyző, ám most súlyos sérüléssel bajlódó Reisingerová hiánya.
A menetrend
A párharc az alapszakasz-győztes otthonában kezdődik, és két nyert mérkőzésig tart.
-
1. mérkőzés: 2026. április 18. (szombat), 18:00 – Lauber Dezső Sportcsarnok, Pécs
-
2. mérkőzés: 2026. április 22. (szerda), 18:00 – Dr. Koltai Jenő Sportközpont, Budapest
-
3. mérkőzés (ha szükséges): 2026. április 25. (szombat), 18:00 – Lauber Dezső Sportcsarnok, Pécs
A bajnoki ágrajz másik oldalán a magyar női kosárlabdázás két meghatározó óriása, a DVTK Hun-Therm és a Sopron Basket feszül egymásnak. A miskolci együttes az alapszakasz során végig rendkívüli stabilitást mutatott, Euroliga-tapasztalattal felvértezett keretük és a miskolci „katlan” félelmetes hangulata komoly fegyvertény a kezükben. Ezzel szemben a Sopron Basket, a sportág örökös zászlóshajója, éppen a legfontosabb szakaszra talált rá újra régi önmagára: a nemrég elhódított Magyar Kupa-győzelem bizonyítja, hogy a rutin és a győztes mentalitás náluk alapfelszereltség. Két, nemzetközi szinten is jegyzett gárda párharca ez, akik közül valamelyik féllel még mi is megmérkőzünk.
„Last Dance” egyetemi módra
Nem lehet elmenni amellett az érzés mellett, hogy a TFSE háza táján most minden kísértetiesen emlékeztet a Chicago Bulls legendás, 1997-98-as „Last Dance” szezonjára. Bár nem zsinórban nyert bajnoki címek után állunk, mégis egy jelentős korszak végéhez értünk, ahol sikerkovácsaink utolsó közös menetelésükre készülnek a csapattal. Ilyenkor a jövő építése és a hosszú távú stratégia másodlagossá válik, most nem a holnapra fókuszálunk, hanem a jelenre. Jól tudjuk: ha most megragadjuk az esélyt, ebből a „táncból” valami rendkívüli is kisülhet.
Mi már győztünk azzal, hogy ide eljutottunk, a Pécsnek viszont bizonyítania kell a 21–1-es megnyert alapszakasz után. Ebben a felállásban pedig bármi megtörténhet.
Hajrá, TFSE!
Fotó: Borhi Mihály
Archív: A Magyar Sport Évkönyve 1972
