Negyvenhárom év után újra a magyar elitben a TFSE!

Történelmi tettet hajtott végre kedden este Szekszárdon a TFSE. Élvonalbeli kosárlabdázóink újkori történelmük legfényesebb eredményét elérve fordították meg a negyeddöntős párharcot, és végig kontrollált játékot mutatva sokkolták a hazaiakat. A 69–82-es végeredmény hűen tükrözi a látottakat: meggyőző fölénnyel, teljesen megérdemelten jutottunk hazánk legjobb négy csapata közé.

Amikor múlt szombaton, a Dr. Koltai Jenő Sportközpontban az utolsó öt percben feltámadtunk, és egy 16–0-s rohammal egalizáltuk a párharcot, már érezni lehetett, hogy valami egészen különleges van készülőben. Mindössze 72 órája volt a csapatoknak a mindent eldöntő ütközet előtt: nálunk a lélektani előny, a Szekszárd mellett a hazai közönség és a jobb szerkezet állt.

Az „Underdog” diadala a realitás felett

Nekünk elméletben „minden mindegy” alapon is fel lehetett fogni ezt a párharcot. Bár a célunk a rekordbeállítás volt, a realitás nem feltétlenül azt diktálta, hogy egyetlen légióssal, egyetemi berendezkedésű „kiscsapatként” odaérhetünk a legjobbak közé. Budapesten 2008 óta nem volt elődöntős csapat, a TFSE háza táján pedig kerek 43 éve tartott a várakozás a TOP 4-be kerülésre.

Szekszárdi oldalon jóval nagyobb volt a teher. A tolnaiak számára kulcsfontosságú lett volna két meccs alatt lezárni a sorozatot, hiszen ezen a héten már a Magyar Kupa négyesdöntőjében van jelenésük. Egészen jól is álltak a második meccs utolsó negyedéig, de ott bebizonyosodott: bárhonnan fel tudunk állni. A szekszárdi játékosállomány papíron sokkal erősebb – több légióssal és válogatott kulcsjátékosokkal bírnak –, ez az előny csak addig tart, amíg az esélyes kamatoztatni tudja azt. Amint a „kiscsapat” elkezd hinni magában és a befektetett munkában, a hátrányokból olyan előny kovácsolódik, amire a favoritnak hazai pályán sincs válasza.

A fogadóirodák olyannyira alábecsülték a TFSE-t, hogy a párharc előtt 1,10-es szorzót adtak a Szekszárdra, és 5,00-öt a mi továbbjutásunkra. Ez az arány az 1–1 után sem sokat változott. De az élet megmutatta: a piac árazása és a parketten mutatott szív két külön dolog.

A szekszárdi katlanban is otthon

Szekszárd fanatikus kosárlabda-fellegvár, ahol 2019 óta mindössze egyszer tudtunk nyerni (2025 tavaszán). Ebben a szezonban ez volt a hatodik egymás elleni mérkőzésünk, a mérleg pedig előzetesen a rivális felé billent (3–2). A szombati győzelem után három fontos edzés következett, ahol senki sem szállt el: nem volt ünnepelés, mert még nem volt miért.

A csapatot azonban nemcsak a taktika, hanem a lélek is vitte előre. Vigh Bernadett lázas betegsége miatt sajnos nem tarthatott a kerettel, de a lányokat az öltözőben egy meglepetés várta: vezetőedzőnk összeállított egy videót, amelyben a családtagok, hozzátartozók mondták el, miért hisznek a csapatban. Ha ez nem lett volna elég, a helyszínen lelkes vendégszurkolótábor biztatta a mieinket, köztük Lexi Donarski szülei is, akik több mint 8000 kilométert utaztak, a meccs napján 11-kor landolt a gépük Budapesten, és csak azért érkeztek, hogy láthassák ezt a történelmi összecsapást. A helyszínen az ő hangjukat is lehetett hallani a T-közép tagjaival kiegészülve, akik 6. emberként voltak jelen a parkett mellett.

Végig kézben tartott mérkőzés

A sorsdöntő összecsapást a Szekszárd kezdte aktívabban, Maria Gakdeng vezetésével igyekeztek dominálni. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a párharc szombaton lélektanilag hatalmasat fordult: 4–0-s hazai vezetés után egy villámgyors, 11–2-es futással válaszoltunk, és magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést – amit aztán a mérkőzés végéig már ki sem engedtünk a kezünkből. Amikor Bernáth Réka triplája a helyére került, már 16–8 állt az eredményjelzőn, az első negyedet pedig magabiztos, 18–12-es előnnyel zártuk.

A második etapban tovább nyílt az olló. Erővel és elképesztő önbizalommal telve játszottunk, miközben ellenfelünk az egyre növekvő különbség láttán szemlátomást elbizonytalanodott. 24–12-nél hazai időkérés próbálta megfékezni a rohamainkat, de másfél perccel később már 31–14-re vezettünk. Pusztai Petra távolijával a differencia már a 19 pontot is elérte (40–22), és bár a félidő hajrájában a Szekszárd egy 5–0-s periódussal – benne Dombai Réka és Gakdeng villanásaival, majd Theodoreán Alexandra dudaszós távolijával – 42–30-ra szépített, a kontrollt egy pillanatra sem veszítettük el. A statisztika önmagáért beszélt: 24 mezőnykísérletünkből 12-t pontokra váltottunk a nagyszünetig, közte öt pontos triplával.

A harmadik negyedet Tóth Franka bombájával indítottuk, de 45–30 után jött egy nehezebb periódusunk, amikor a hazaiak három perc alatt egy 11–4-es rohammal 49–42-re zárkóztak. Ekkor jött a találkozó egyik legfontosabb pillanata: Mányoky Réka vágott be egy létfontosságú hármast, amivel visszaállította a lélektani 10 pontos különbséget, és azonnal megtörte a szekszárdi felzárkózást. Innen már nem volt visszaút számukra, visszavettük az irányítást. Dúl Terka extra távolija után már 61–44-et rögzíthettünk, a játékrészt pedig Tóth Franka újabb dudaszós hármasa koronázta meg, amivel megsemmisítőnek tűnő, 69–49-es vezetéssel fordultunk a záró felvonásra.

Az utolsó tíz percben minden kisebb hazai kísérletre volt válaszunk. Bár a Szekszárd mindent egy lapra feltéve próbált faragni a hátrányán, 75–63-nál, majd a mérkőzés legnagyobb különbségénél, 82–63-nál már mindenki érezte a csarnokban, hogy itt ma nem történhet más, csak TFSE-diadal. Az utolsó percekben már nem volt kérdés: idegenben is extázisban kosárlabdázva, a sorsdöntő találkozót végig kézben tartva, teljesen megérdemelten ünnepelhettük ezt a történelmi sikert.

TARR KSC Szekszárd – TFSE
69-82 (12-18, 18-24, 19-27, 20-13)

TFSE: Donarski 13/3, Pusztai 20/6, Tóth 11/9, Mányoky 7/3, Dúl 18/6. Csere: Bernáth 13/3, Kádár, Kókai.

Hőseink mondták

Hegedűs Péter (vezetőedző):

„A második negyed végéig szinte hibátlanul játszottunk, beestek a dobások, bedobtuk a büntetőket és védekezésben is jól dolgoztunk. A félidő végén gyorsan kaptunk öt pontot, de ezt leszámítva azt csinálták a lányok, amit kértünk tőlük. Nehéz játszani a szekszárdiak ellen, főleg az otthonukban, nehéz ilyen légkörben jól teljesíteni. Jár a gratuláció mindkét csapatnak, jó párharcot, izgalmas mérkőzéseket játszottunk. Mindkét fél számára hasznosak voltak. Minden csapatnak más célkitűzései vannak a szezon előtt, valakinek lehetőség szerint a bennmaradás, másnak a bajnokság megnyerése. A hároméves nehéz, de reális tervünk az volt, hogy bejussunk a négy közé, örülök, hogy ez most sikerült.”

Pusztai Petra Panna (MVP):

„Jelenleg mindent is jelent számunkra ez a győzelem. Nemcsak nekünk, játékosoknak, hanem a stáb tagjainak és a szurkolóknak is, akik közül rengetegen elkísértek minket ma. Ez hatalmas erőt adott. Mindenkinek egy nagyon emlékezetes mérkőzés ez a mai. Azt éreztem végig, hogy flowban tudtunk játszani. Beérett a munkánk gyümölcse, megérte minden egyes perce az útnak, ami idáig vezetett minket.”

Az elmúlt évek tükrében

Szimbolikus, hogy a történelemírás éppen akkor sikerült, amikor már újra „csak” TFSE néven küzdünk (2019 őszétől 2025 nyaráig TFSE-MTK volt a nevünk). Egyesületünk 100. születésnapjának szezonjában elértük azt, ami hosszú évek óta váratott magára.

Negyeddöntős szerepléseink az elmúlt években:

• 2020/21: vs. Győr (0–2) ellenfelünk jutott tovább,

• 2021/22: vs. Sopron (0–2) ellenfelünk jutott tovább,

• 2022/23: vs. Győr (0–2) ellenfelünk jutott tovább,

• 2023/24: vs. Szekszárd (0–2) ellenfelünk jutott tovább,

• 2024/25: vs. Pécs (0–2) ellenfelünk jutott tovább,

• 2025/26: vs. Szekszárd (2–1) – TOVÁBBJUTÁS!

Mi vár ránk a folytatásban?

Most rövid pihenő következik, míg riválisaink ezen a hétvégén a Magyar Kupában küzdenek. Április 18-tól az alapszakasz-győztes NKA Universitas Péccsel nézünk farkasszemet az elődöntőben. Ők a pályaelőny birtokosai, de mi már bizonyítottuk: az „underdog” szerepben vagyunk a legveszélyesebbek.

A menetrend:

• 04.18. – Pécs

• 04.22. – Budapest (Dr. Koltai Jenő Sportközpont)

• 04.25. – Pécs (ha szükséges)

Hova tovább?

1983-as rekord beállítva. De aki ismer minket, tudja: a kihívások éltető erővel bírnak felénk. Éppen ezért jogos a felvetés:

Miért ne álmodhatnánk tovább?

1972-ben zártunk utoljára éremmel a tabellán. A TOP 4 csapat közül egyedül mi vagyunk tehermentesek. A többiek éremesélyes keretekkel és elszánt célokkal érkeztek erre az évre, ami egy ponton túl nyomást is tud jelenteni, és ekkor jöhetünk mi a képbe „underdog” csapatként, mely ha már eddig eljutott, nem fogja feltett kézzel megadni magát a nagyok asztalához érve.

Lányok, sikerült történelmet írnotok. Szívből gratulálunk nektek és köszönjük az élményt! Így tovább!

Fotó: Somogyi Gábor
Archív: A magyar sport évkönyve (1972)