See English below
Ezúttal amerikai légiósunk, Shannon Ryan adott nekünk interjút. Új centerünk legutóbb Ausztráliában játszott, előtte pedig a svájci élvonalban tündökölt. Csapatunkban komoly szerep hárul rá támadásban és védekezésben egyaránt.
Plattsburgh-ban, New York államban nőttél fel. Mit jelentett számodra ez az időszak, meghatározó volt a karriered szempontjából?
Abszolút meghatározó volt a karrieremben és abban is, hogy ki lettem. Plattsburgh kisebb város, nagyszerű környezettel. Gyerekkoromban édesapám edzői munkája nagy hatással volt rám. Ez egy izgalmas időszak volt, rengeteg dolgot tanultam itt.
Will Becker vezetőedző irányítása alatt játszottál a rangos Tabor Academy-n Massachusettsben. Középiskolás éveidet nem töltötted túl messze szülőföldedtől, de azért mégis 5 órányi autóútra voltál az otthonodtól. Hogy tetszett ez a hely, hogyan birkóztál meg ezzel 15-16 évesen? Ez volt a profi sportolói karriered első nagy lépcsője?
Életem egyik legjobb döntése volt ezt az iskolát választani. Kisebb városból érkezve nagy kihívás volt kiváló kosárlabdázóvá válni, de itt minden adott volt ehhez. Nemcsak a pályán, de azon kívül is értékes tapasztalatokat szereztem. Nehéz volt a szüleimtől távolabb lenni, de nagyon támogatóak voltak a Tabor Akadémián. Ez volt életem egyik legszebb periódusa, gyönyörű volt az iskola és a környezete, az óceán mellett elhelyezkedő Massachusettsnél. A mai napig tartom a kapcsolatot Becker edzővel, aki egy nagyszerű ember. Ez az iskola és csapat készített fel az egyetemi éveimre és a profi karrieremre is.
Nagyon sikeresek voltatok a Tabor Academy-vel, 2015-ben megnyertétek a NEPSAC-konferenciát, ahol az All-Star csapatba is beválasztottak. Dupla-duplát átlagoltál 18,3 ponttal és 12,3 lepattanóval, valamint 3,4 blokkot is kiosztottál. Mely csapatsikeredre és mely egyéni elismerésedre vagy a legbüszkébb ebből az időszakból?
Nagyon különleges csapatunk volt, minden poszton tehetséges játékosokkal és kiváló edzővel – ez volt a sikerünk titka. Az irányítónk például a UConnhoz (University of Connecticut) ment, az egész kezdő ötösünk divízió I-es szinten folytatta. Csapattársaimtól és az edzőmtől is rengeteget tanultam, amit tovább tudtam vinni magammal.
Érdekesség, hogy óceánparti középiskolaként hatalmas tradícióval bírnak az evezős sportok. Te is eveztél, röplabdáztál (kétszer lettél a CVAC Év Játékosa) és futóversenyen is indultál. Nagyon aktív és lelkes voltál a keresztedzésekben is, és nem féltél kipróbálni magad más sportágakban sem. Hogy érzed, sokat segített a fejlődésedben a többi sportágban szerzett tapasztalat?
Nagyon sokat. A röplabda segített az ugrásom fejlesztésében, az evezés pedig hihetetlen fegyelmet követelt, ami átültethető volt a kosárlabdába is. Nagyon kemény sport, kevés benne az egyéni dicsőség, és inkább a csapatmunkáról szól. Ezért sok mindent adott nekem. A különböző sportok edzésmódszerei és a kondicionálás mind hozzájárultak a fejlődésemhez.
A Division I-es Boston College Eagles-nél töltötted első egyetemi éved, majd a Saint Anselm-nél folytattad karriered. Miért pont a Bostont választottad először, majd mi vezetett a Saint Anselmhez?
A Boston College-ot elsősorban a magas szintű akadémiai háttere és az ACC kosárlabdaligában való szerepük miatt választottam. Végül azonban nem volt megfelelő számomra a helyzet kosárlabda szempontjából, és többet szerettem volna játszani. Abban az időben, ha valaki divízió I-en belül váltott, egy évet ki kellett hagynia. Ezért választottam a divízió II-es Saint Anselmet, ahol azonnal pályára léphettem. Volt egy barátnőm, aki ott játszott, és két nagybátyám is oda járt, így családi kötődés is volt. Nagyon sikeresek voltunk a csapattal, boldog voltam a döntésemmel.
A Saint Anselm-nél már első évedben a legtöbb kategóriában csapatelső voltál, jól sikerült a beilleszkedés. Később a Northeast-10 Év Játékosa díjat is megnyerted, és az NCAA Division II Keleti Régió első csapatába is többször bekerültél. Elégedett voltál a körülményeiddel, nem gondolkodtál esetleg azon, hogy visszatérsz a Division I-be?
Nem igazán. A Saint Anselm egy erős divízió II-es konferenciában játszott, kiváló edzőkkel és játékosokkal. Nagyon élveztem, hogy sikeresek lehettünk, mely a rengeteg edzéssel töltött időn alapult. Egyensúlyt tudtam találni a kosárlabda és az iskola között, mely színvonala szintén nagyon magas volt. Azt gondolom, hogy minden téren jó döntésnek bizonyult a Saint Anselm.
Rendszeresen felkerültél a kitüntetett tanulmányi listákra (Honor Roll). Ez is közrejátszott abban, hogy melyik iskola csapatában szerepeltél?
Sok tanulmányi klubhoz is csatlakoztam, melyek nagy hatást gyakoroltak rám és segítették a fejlődésem. Fontos volt számomra ez a része is az egyetemi kosárlabdának.
Az Egyesült Államok után Írországban folytattad tanulmányaid, hogy érezted magad ott?
Amerikából Írországba mentem először, ahol a „Sport Changes Life” program keretein belül a szeretett sportom mellett iskolai tanulmányaimban is szintet tudtam lépni, miután itt végeztem el a mesterképzésem. Fantasztikus emberek vettek körbe itt is, akiknek nagyon hálás vagyok a pályán és az iskolapadban elért eredményeim végett.
Tartalmas és eredményes egyetemi évek után kezdted meg profi karriered. Játszottál Németországban (Hurricanes), ahol a 2022/2023-as és a 2023/2024-es évben is bajnokok lettetek a német Bundesliga 2. északi csoportjában. „Az Év Centere” díjat is elhódítottad 2023-ban ugyanitt. Hogyan értékelnéd a Németországban töltött éveid?
Büszkeséggel tölt el, hogy részese voltam azoknak a sikereknek, ráadásul mindezt egy olyan kisvárosban élhettem át, amilyen a szülőföldem is. Nagyon otthonosan éreztem magam így és itt is köszönettel tartozom az engem körülvevőknek.
Ezt követően fantasztikus szezont futottál a svájci élvonalban szereplő Baden csapatánál, ahol 23,3 pontos, 17,4 lepattanós és 1,7 blokkos évet zártál. Te voltál ekkor a liga pont- és lepattanó királynője. Mi volt itt a sikered titka?
Úgy gondolom, nagyon támogatóak voltak a csapattársaim, nem lehet igazán kiteljesedni segítőkész társak és edzők nélkül. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nekem mindkettőből jutott mindegyik csapatomnál. Ráadásul a Baden szakmai stábja a rengeteg extra edzésemben is segített és irányt mutatott, amiket a konditeremben vagy a pályán végeztem.
A nyár során a kenguruk földjén, Ausztráliában bizonyíthattál, ahol szintén kiemelkedtél a mezőnyből dupla-dupla átlagoddal (20,7 pont, 12,3 lepattanó). Hogyan értékelted azt a szezonodat?
Ausztrália szintén különleges élmény volt, nemcsak a kosárlabda, hanem a kultúra miatt is. Nagyon népszerű volt a sport és hatalmas volt az azt körbevevő rajongás, rengeteg szurkolónk volt. Nagy hangsúlyt fektettek az edzőim az egyéni edzésekre, így sokat fejlődtem nekik hála. A Sunshine Coaston éltem, öt percre a tengerparttól, igazi szörfös, laza életstílusú környéken. A kosárlabda ott nagyon magas szinten van, erős bajnokság, sok profi játékossal, köztük korábbi WNBA-sokkal is.
Középtávolról is életveszélyesen célzol, dominálsz a palánk alatt, mind támadásban, mind védekezésben – és nemcsak a lepattanókra gondolok, hanem a precíz blokkjaidra is. Mit vársz magadtól idén?
Mindent megteszek, hogy a leghamarabb a legjobbamat mutassam és ezzel segítsem a csapatom, ez a célom.
Tudsz zsákolni?
Nem, kosárlabdával nem tudok, de teniszlabdával azért igen!
Mi volt a fő ok, hogy a TFSE-MTK-t választottad?
Nagyon jó beszélgetésem volt vezetőedzőnkkel, Petivel, és úgy éreztem, hogy az ő értékei és a csapat céljai összhangban vannak az enyémekkel. Ez egy erős bajnokság, és szerettem volna magas szinten játszani, ezért döntöttem Budapest mellett.
Hogy tetszik Budapest? Csapattársnőddel, Lexivel már felfedeztétek a várost, de hogy ízlenek az ételek, milyen a főváros hangulata?
Egyszerűen imádom! A város gyönyörű, még egyetlen rossz ételt sem ettem. Lexivel elmentünk a Halászbástyához és a Parlamenthez is, mindkettő lélegzetelállító. Budapest eddig az egyik kedvenc európai városom.
Pszichológia szakot végeztél. Szeretnél majd később ezen a területen dolgozni? El tudod képzelni magad edzőként?
Gyerekekkel szeretnék foglalkozni, akár pszichológusként, akár edzőként. A szenvedélyem az, hogy velük dolgozzak, és a nyarak alatt Amerikában már sok gyermektábort tartottam. Ez olyasmi, amit a jövőben is szeretnék folytatni.
Köszönöm szépen!
———————————————————————————————————-
Interview with Shannon Ryan – Get to Know Our Center
– You grew up in Plattsburgh, New York. What did that period mean to you, was it a defining part of your career?
Absolutely. Plattsburgh is a smaller city with a great environment, and those years shaped both my career and who I am as a person. Growing up, my dad’s coaching had a huge influence on me. I learned so much during that time, both about basketball and life.
– You played under coach Will Becker at the prestigious Tabor Academy in Massachusetts. It wasn’t too far from your hometown, but still about a five-hour drive away. How did you handle that at 15–16 years old? Would you say this was the first big step toward your professional career?
Going to Tabor was one of the best decisions of my life. Coming from a smaller town, it was a big challenge to grow into a top basketball player, but Tabor gave me everything I needed. It wasn’t easy being away from my parents, but the school and community were very supportive. The campus was beautiful, right by the ocean, and coach Becker had a huge impact on me. I still keep in touch with him today. That experience truly prepared me for both college and pro basketball.
– In 2015, you won the NEPSAC championship with Tabor and were named to the All-Star team. You averaged a double-double with 18.3 points, 12.3 rebounds, and 3.4 blocks. Which success from that era are you the proudest of – team or individual?
Honestly, the team success. We had an incredible group, with talent at every position and a great coach. That’s what made us so strong. Our point guard went on to play at UConn, and all five starters went on to Division I schools. Being part of such a talented and hardworking group was special.
– At Tabor you also rowed, played volleyball (twice CVAC Player of the Year), and even ran track. Did those other sports help you as a basketball player?
Absolutely. Volleyball really helped my jumping ability, while rowing demanded extreme discipline and teamwork. It’s not about individual glory, it’s all about the group. That mindset translated perfectly to basketball. The different training styles and conditioning from those sports really helped me improve overall.
– You started your college career with Division I Boston College, then transferred to Division II Saint Anselm. Why Boston first, and what led you to Saint Anselm?
I chose Boston College mainly for its strong academics and the ACC competition. But in basketball terms, it wasn’t the right fit for me. I wanted to play more, and at the time, if you transferred within Division I you had to sit out a year. So I went to Division II Saint Anselm, where I could play immediately. I also had family ties there – two uncles went to Saint Anselm and a friend of mine was on the team. It was a great decision, I was happy and successful there.
– At Saint Anselm you became team leader very quickly, winning awards like NE10 Player of the Year and earning multiple All-Region First Team selections. Were you ever tempted to return to Division I?
Not really. Saint Anselm played in a very competitive Division II conference, and I loved both the level of play and the academics. I enjoyed the balance I found there, and I think it was the right choice for me in every way.
– You were also a strong student, often on the Honor Roll. Did academics influence your career decisions?
Definitely. I joined several academic clubs as well, and I always valued that side of my college experience.
– After college, you played professionally in several countries: Germany, Switzerland, and Australia. What stands out the most from these years?
Germany was special because we won two league championships, and I was named Center of the Year in 2023. It was in a smaller city, which reminded me of home, so I felt very comfortable.
In Switzerland, I had a big role with Baden and led the league in points and rebounds. I was lucky to have great teammates and coaches who supported me and even helped with my extra training.
Australia was incredible both on and off the court – the culture, the fans, the beaches! I averaged a double-double there as well, and the league was very competitive with even some former WNBA players.
– You are known for your mid-range shooting, rebounding dominance, and strong defense with blocks. What are your goals here in Budapest?
To bring my best as quickly as I can and help the team succeed. That’s really my focus – contributing in every way possible.
– Can you dunk?
(Laughs) Not with a basketball… but with a tennis ball, yes!
– Why did you choose TFSE-MTK for this next step?
I had really good conversations with coach Peti, and I felt his values and goals for the team aligned with mine. I see this as a strong league, and I wanted to play at a high level. And Budapest itself was a big factor – it’s such an amazing city.
– How do you like Budapest so far?
I love it. Lexi (Donarski) and I went sightseeing together – we saw Fisherman’s Bastion and Parliament, which were both breathtaking. And the food? I haven’t had a bad meal yet. Budapest is already one of my favorite European cities.
– You studied psychology. Do you see yourself working in that field later, maybe even as a coach?
Yes, I’d like to work with children, whether as a psychologist or a coach. It’s a real passion of mine. I’ve run kids’ camps during summers in the U.S., and that’s something I want to continue in the future.
– Thank you, Shannon! Welcome to TFSE-MTK!
