„Engem is megleptek a srácok” – vallotta büszkén Dr. Boros Zoltán, miután megnyerték az NB II-es bajnokságot. A fiúk fantasztikus szezont futottak, és a korábban már célkeresztbe vett trófeát most sikerült is elhódítaniuk.
Hatalmas meneteléssel, nehéz párharcokat megfordítva nyerte meg a bajnoki címet a TFSE férfi kosárlabdacsapata, amivel kivívta az NB I/B Zöld csoportjába való feljutást, és ezzel feltette az i-re a pontot az évek óta tartó kemény munkára. Az elképesztő szezonról, az új lebonyolítási rendszerről, a csapategységről és a jövőbeli tervekről a bajnokcsapat vezetőedzőjével beszélgettünk.
Miként értékeled a szezont? Mennyire volt benne a levegőben a bajnoki cím az idény elején?
Ez a szezon fantasztikus volt számunkra. Az idény elején az elsődleges célkitűzésünk a legjobb négy közé jutás volt, aztán úgy voltunk vele, hogy ott majd meglátjuk, mit hoz az új rendszer és a többi rivális. Menet közben kiderült, hogy a nem kiemelt csoportban is vannak kifejezetten erős gárdák. Az olyan új csapatok, mint a Fehérvár vagy éppen a Szolnok, komoly játékerőt képviseltek, ráadásul korábbi bajnok, első osztályú rutinnal rendelkező játékosok is pattogtattak náluk. Emiatt egyáltalán nem lehetett kijelenteni, hogy tisztán a kiemelt csoport volt a legerősebb. Pontosan ezért szerettünk volna mindenképpen a legjobb négyben végezni, hogy ott szembesüljünk az igazi kihívásokkal. A várakozásaink végül be is igazolódtak, hiszen a legjobb négy közé a kiemelt csoportból egyedüli csapatként csak mi jutottunk be.
Kedvezett nektek a rájátszás új lebonyolítása, vagyis a klasszikus Final Four nélküli rendszer?
Annyiban mindenképpen kedvezett, hogy mivel megnyertük a kiemelt csoportot, kivívtuk a jogot arra, hogy az oda-visszavágós rendszerben mindig az ellenfél otthonában kezdhessük a párharcokat, a mindent eldöntő második derbit pedig hazai pályán játszhassuk. A hagyományos Final Four formátum összességében nem hiányzott. Három nap alatt három meccset játszani rendkívül fárasztó és megterhelő ebben a bajnokságban, úgyhogy véleményem szerint ez a jelenlegi egy sokkal jobb és igazságosabb lebonyolítási rendszer.
Mi volt a siker kulcsa a megfordított párharcoknál?
Utólag azt gondolom, szinte még jól is jött, hogy kikaptunk az első mérkőzéseken! A visszavágókon, hazai környezetben a srácok mindig kitettek magukért. Pontosan tudták, hogy ott és akkor nyerni kell – ráadásul nem is akárhogyan. Még magam is meglepődtem azon, hogy mire képes ez a társaság, de így utólag belegondolva, abszolút benne volt a csapatban ez a nagyszerű eredmény és ezek a hatalmas fordítások. Az egész alakulat teljesen alávetette magát a közös cél érdekében a munkának, úgy készültek és úgy koncentráltak, hogy engem is lenyűgöztek. Nagyon jó a kémia és a belső kohézió: a keret tele van egyetemistákkal vagy korábbi TF-esekkel, akiknek azonos az érdeklődési körük, azonos problémákat és örömöket élnek meg a mindennapokban, így emberileg is remekül összeálltak.
Egyben lehet tartani a csapatot? Mire lehet ez elég az NB I/B-ben?
Mindenképpen szeretném együtt tartani a társaságot, hiszen ők harcolták ki ezt a sikert maguknak, és maximálisan megérdemlik, hogy együtt bizonyíthassanak a magasabb osztályban is. Az NB I Zöld csoportjában az U20-as szabály miatt szükségünk lesz még fiatalokra. Pont most zajlanak a felvételik az egyetemen, úgyhogy egy-két új, tehetséges fiatalt mindenképpen be kell majd építenünk a csapatba.
Gratulálunk az egész csapatnak! Kemény ellenfelekkel szemben is képesek voltak a legnagyobb bravúrokra, így joggal lettek bajnokok!
Hajrá, TFSE!
Fotó: Felkai Gergely
