Fantasztikus hangulatú, drámai csatákkal és katarzissal teli hétvégén szerezte meg a harmadik helyet a férfi U20-as röplabdacsapatunk a Dr. Koltai Jenő Sportközpontban rendezett országos döntőben. A szezonzáró után a csapat vezetőedzőjével, Dobos Viktorral beszélgettünk a bajnoki címig vezető maratoni útról, a Csörsz utcai katlanról, a Pénzügyőr elleni felejthetetlen elődöntőről és a jövő évi tervekről.
Egy elképesztően hosszú, három szakaszból álló utat jártunk be a II. osztály alapszakaszától az I. osztályú döntőig. Hogyan lehetett végig fenntartani a srácok motivációját és fókuszát egy ilyen maratoni szezonban?
Mindenképp a fokozatosságot tekinteném mérvadónak ebben a kérdésben. A szezon eleje egyértelműen az építkezésről és a csapatépítésről szólt. Nem estünk kétségbe attól, hogy a II. osztályba kaptunk besorolást az előző évi eredmények alapján, hanem lépésről lépésre haladtunk, egyből apró, rövidtávú célokat fogalmaztunk meg. Az egyik ilyen volt az osztálylépés, ami kellő motivációt adott, továbbá mivel az NB2-es felnőtt bajnokságban is indultunk, így bőven volt lehetőségünk az év első részében is élesebb mérkőzéseket játszani, ha az U20-as mérkőzéseket könnyebben tudtuk abszolválni. Továbbá 5-6 játékosunk az Extraligás felnőtt csapattal is szerepelt, így az ott megszerzett tapasztalatokat itt tudták megmutatni igazán a pályán. A feljutás után némileg fordult a kocka, hiszen az I. osztály középszakaszában sorra kemény mérkőzéseket játszottunk, emellé az NB2-ben sokkal jobban tudtam forgatni a csapatot, ha úgy adódott volt, akiket tudtam pihentetni, mivel elég sűrű volt a menetrend. Szerencsére ez a terv jól sült el és így mindenkit tűzben tudtam tartani az év során. Ebből tudtunk meríteni, mikor bejött télen, tavasszal 1-1 betegség vagy sérülés és nem volt új dolog, ha pályára kellett valakinek lépnie. Azt gondolom, hogy mikor a tavasz kezdetén biztossá vált a 6-ba jutásunk az U20-as bajnokságban onnantól már csak egy célt kellett kitűznünk, hogy ott mit szeretnénk achievelni. A srácok mertek nagyot álmodni és a minél fényesebb éremig akartunk jutni mind az NB2-ben mind az U20-ban.
Mikor érezted először a srácokon, hogy ebből a csapatból az élvonalbeli tagság kivívása után akár országos érem is lehet?
A középszakasz első 10 mérkőzésén mindössze 1 mérkőzést veszítettünk el, ezalatt mindenkivel játszottunk legalább egyszer. Azokból a mérkőzésekből látszódott, hogy van tartása a csapatnak, hiszen a nehéz szituációkból is legtöbbször győztesen jöttünk ki. De már decemberben, az első középszakasz tornán egyből a nagyesélyes Pénzügyőrrel játszottunk, az ott mutatott játék a szoros 3:0-ás vereség ellenére már intő jel volt számunkra, hogy ebből az év végére több is lehet, mint szimplán a legjobb 6-ba kerülés.
Milyen plusz terhet vagy éppen extra motivációt jelentett a csapatnak, hogy a Dr. Koltai Jenő Sportközpont adott otthont a finálénak? Mennyit számított a Csörsz utcai szurkolótábor támogatása?
Valahol egyszerre jelentette mindkettőt. A hazai pálya legtöbbször némi nyomás alá helyezi a hazai csapatot, de egyúttal sokkal jobban motiválja is, hiszen a saját csarnokában a saját közönsége előtt bizonyíthat. Úgy gondolom jól kezeltük mindkettőt, a szurkolók, a családok, hozzátartozók támogatása a lelátón úgy gondolom extra löketet adtak a srácoknak a legnehezebb helyzetekben is, ők voltak a 7. ember a pályán!
A csoportkörben egy sima győzelem és egy Kaposvár elleni vereség után jött a Szolnok elleni keresztjáték. Mennyire volt nehéz taktikailag és fizikailag felpörgetni a fiúkat a szombat délelőtti kieséses meccsre?
Azt gondolom, hogy nem is inkább taktikailag és fizikálisan volt nehéz, hanem mentálisan. A Kaposvár meglepett minket stabil játékával, mi pedig meg sem közelítettük valós tudásunkat, néhány játékosomból nem a megfelelő reakciók érkeztek a mérkőzés során, így hiába nyertük meg az első játszmát végül 3:1 arányban sajnos megérdemelten, de alulmaradtunk. A mérkőzés után természetesen nagy volt a csalódottság, de nem estünk pánikba. Egy hosszas beszélgetést tartottunk, ahol sikerült felszínre hoznunk azokat a dolgokat, amiken elúszott a mérkőzés. A srácok bele tudtak nézni egymás szemébe és megértették, hogy miért is vagyunk itt, hogyan jutottunk el ide, min kell változtatnunk, hogy a következő célunkat elérjük. Csak úgy engedtem őket haza, hogy láttam, másnapra mindenki kész lesz felvenni újra a kesztyűt. Szerencsére fel voltunk készülve minden eshetőségre, így erre is és tudtunk mihez nyúlni.
A Pénzügyőr elleni elődöntőben 2:0-s vezetésnél úgy tűnt, a kezünkben van a meccs, de a rivális végül minimális különbséggel megfordította a találkozót. Vezetőedzőként mit mondtál a fiúknak az öltözőben a szombati drámai vereség után?
Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent nem lehet mondani egy ilyen mérkőzés után. A fiúk nem csak a torna, de talán a szezon legjobb mérkőzését játszották. Kitették szívüket, lelküket és legjobb tudásukat. Fájó ugyan, de erre szokás azt mondani, hogy így ki lehet kapni. „Nagyon büszke vagyok rátok, de mennünk kell tovább”, ennyit mondtam mindössze az öltözőben. Tudtuk, hogy a Pénzügyőr magasabb szerkezetű csapat és egy ponton nehéz lesz őket megfogni. A srácok pontról pontra betartották mindazt, amit megbeszéltünk szervában, támadásban, védekezésben és játékolvasásban egyaránt, így sikerült nyomás alá helyeznünk ellenfelünket és karnyújtásnyira kerülni egy óriási meglepetéstől. Azt gondolom, hogy a nézők, szülők, barátok elismerő szavai a mérkőzés után mindent elárulnak, de az még inkább, ahogy az ellenfél játékosainak egy része, köztük felnőtt válogatott játékosok a saját győzelmük öröme helyett a mi teljesítményünkhöz jöttek gratulálni.
A vasárnapi bronzmérkőzésen a MÁV Előre ellen elképesztő mentális erőt mutattunk, és minden szoros végjátékot megnyerve 3:0-s sikert arattunk. Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt teljesen újjáépíteni a csapatot fejben?
Az elődöntő lefújását követően láttam az első reakciókat az arcokon, ahogy engem, úgy őket is büszkeség töltötte el. Természetesen fájó volt a vereség, volt bennünk csalódottság, de tudtunk megint mihez nyúlni és tudtuk reálisan értékelni a helyzetet és megértették, hogy nem egy pár ezer forintos érme mutatja meg azt, hogy mit is tudnak, mit is ér az, amit felvittek a pályára, because a kettő össze sem hasonlítható. Sokaknak ez volt az utolsó utánpótlás éve, így nem is lehetett más a cél, mint a hazai közönség előtt a győzelem és egyben a bronzérem megszerzése.
Ha visszatekintesz az egész szezonra, melyik elemet tartod a csapat legnagyobb erősségének, ami végül elrepített minket a dobogóig?
Azt gondolom, hogy az összetartás, mivel egy nagyon erős kapocs alakult ki a játékosok között, már az év elején nagyon jó hangulat alakult ki az öltözőben és a pályán is látszik, hogy megvan a kémia a játékban. Készek egymásért bármire, ezáltal képesek voltunk a legtöbb szoros szituációból győztesen kijönni.
Kik azok a játékosok, akik a legnagyobbat léptek előre az év során, és hogyan látod ennek a korosztálynak a jövőjét a TFSE-nél?
Nehéz bárkit is kiemelni, mert minden játékosom egytől egyig óriásit lépett előre az elmúlt egy évben, de ha mégis valakit mondanom kellene, akkor Lautner Eriket mondanám. Mindössze 3 éve röplabdázik, túl egy térdműtéten. Idén tudott először teljes szezont futni és idénre ki is nőtte magát igazán kezdő játékossá. Ebben a szezonban nem csak a játéka érett meg ahhoz, hogy a felnőtt mezőnyben is megállja a helyét, hanem mentálisan és hozzáállásban is rengeteg változott az év során, amik ahhoz segítették, hogy centerként a csapat egyik legfőbb pont- és blokkgyárosa legyen. A csapat nagy része kiöregszik az U20-as korosztályból, célunk a gyerekek fejlődésének töretlen biztosítása. A felnőtt Extraliga még úgy gondoljuk, túl nagy falat lenne a fiataloknak és fontosnak tartjuk, hogy ne a cseresarokban álljanak, hanem a pályán is folyamatos mérkőzésterhelés mellett bontogassák a szárnyaikat tehetségeink, így a jövő évben mivel idén megnyertük az NB2-es bajnokságot és megszereztük a jogot, az NB1-ben szeretnénk a fiatalokat indítani, ezzel is előkészíteni nekik az utat, hogy 1-2-3 éven belül az Extraligás csapat meghatározó tagjai lehessenek. Úgy gondolom sok fiatal játékosunk előtt nagy lehetőség áll és megvan a potenciál, hogy később még egy lépcsővel feljebb lépjenek. Akik pedig még beleférnek az U20-as korosztályba, ők még több tapasztalattal lesznek gazdagabbak az NB1-el.
A nagyszerű siker és az éremátadás után a fiúkra most jól megérdemelt pihenő vár, de az interjúból is tisztán látszik, a szakmai stáb már a jövőt építi. Az NB II-es bajnoki címnek köszönhetően a következő szezonban már az NB I-es felnőtt mezőnyben bizonyíthatnak a TFSE tehetségei.
Az elvégzett munka, az öltözői összetartás és a Csörsz utcai szurkolóktól kapott elképesztő energia alapozza meg azt a jövőt, amelyben ezek a srácok pár éven belül már az Extraliga meghatározó játékosaivá válhatnak. Szép volt, fiúk, irány az NB I!
