Újabb fontos láncszem került a helyére az élvonalbeli női kosárlabdacsapatunk szakmai stábjában, ugyanis a DKKA-tól érkező Kovács Dávid másodedzőként csatlakozik a TFSE-hez, hogy Laczka Miklós közvetlen segítője legyen. A fővárosba hazatérő fiatal, de már komoly NB I. A-csoportos tapasztalattal rendelkező szakember korábban Gáll Tamás mellett pallérozódott másodedzőként a felnőtteknél, miközben vezetőedzőként az U18-as korosztályt is sikeresen irányította. Érkezése komoly fegyvertény, a jövőbeli ambiciózus céljai pedig tökéletesen egybecsengenek a TFSE törekvéseivel!
Ismerjük meg új kosárlabdaedzőnket, akit a TFSE-hez vezető útról, valamint az új célokról és kihívásokról kérdeztünk.
– Miért döntöttél a TFSE mellett?
„A döntés igazából egyszerű volt. Hét évet töltöttem el Székesfehérváron a DKKA-nál, ami fantasztikus és hasznos időszak volt, mely alatt sokat tanultam. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy egy váltás, egy szintlépés következzen be az életemben. Ahogy Miki megkeresett, és egyre mélyebben beszélgettünk a részletekről, tervekről, kiderült, hogy nagyon jól passzolnak kettőnk gondolatai.”
– Milyen főbb céljaid vannak itt?
„Egyrészt, hogy az a tanulás, amit elkezdtem Székesfehérváron, az folytatódjon, mert tudom, hogy ez egy olyan műfaj, ahol sosem lehet szerintem egy edző elégedett a tudásával, és folyamatosan fejlesztenie kell magát. Azok a munkafolyamatok, ahogyan szeretnénk megközelíteni Mikivel a fiatal játékosok fejlesztését, az pláne megkívánja, hogy nagyon nyitott és naprakész legyen az ember. Fehérváron is nagyon sok jó edzővel dolgoztam, és kiváló alapot kaptam, de azt gondolom, mindig van hova továbblépni, fejlődni, ez pedig egy óriási lehetőség számomra.”
– Eddig a DKKA-nál dolgoztál az NB I. A-s csapatban Gáll Tamás mellett másodedzőként, és vezetőedzőként irányítottad az U18-asokat. Itt milyen szerepkör vár rád most pontosan?
„Éveken át nagy örömmel dolgoztam az utánpótlásban. Kifejezetten inspirált az a vezetőedzői szerepkör, amelyben a klub által meghatározott irányelveket a saját elképzeléseimmel ötvözve olyan pályára tudtuk állítani a csapatokat, amiből a játékosok és az egyesület is rengeteget profitált. Az utánpótlásban tanult skillek, amikről sokan talán nem is gondolják mennyire hasznosak, rengeteget adtak nekem. Nyilván a vezetőedzői státusz hiányozni fog, de Mikivel teljes mértékben csapatban gondolkodunk. Bár a meccselés az ő feladata, az a szerepkör – különösen az egyéni fejlesztések terén –, amelyben szintén támogatni tudom a munkáját, kiváló alapot ad a közös céljaink eléréséhez. A vezetőedzőséggel járó felelősségkör elvesztését pedig nem tartom visszalépésnek.”
– Hogyan jött a lehetőség a TFSE-nél, Laczka Miklóssal volt meg a korábbi kapcsolat?
„Mikivel, ha nem is sokat, de rendszeresen beszélgettünk a kosárlabdáról, és ezek a szakmai beszélgetések már évek óta elindították egy lehetséges közös munkakapcsolat lehetőségét. Amikor Mikiék itt voltak az U18-as válogatottal Fehérváron az edzőközpontban, én mindig kint voltam az edzéseiken is. Jókat tudtunk beszélgetni a kosárlabdáról, és kiderült, hogy mindkettőnkben nagy nyitottság van a kosárlabda felé. Ha lehetne az NB I-es vezetőedzők közül mondani olyanokat, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, akkor az a páros mi lennénk, taktikailag és edzésmódszertanilag is.”
– Budapestiként hét év után térsz vissza a fővárosba, milyenek ezzel kapcsolatban az érzéseid?
„Kissé fehérvári is lettem az idők alatt, ugyanakkor sosem tagadtam a budapesti gyökereimet; tősgyökeres fővárosiként mindig is különleges érzés volt hazatérni, így most kifejezetten örülök a hazai környezetnek. Az, hogy most ez a mindennapjaim része lesz – a szülővárosom –, az egy fantasztikus érzés, azzal együtt, hogy mennyi minden kötődésem lett Székesfehérváron. Szívemhez nőtt ez a környék és az emberek a környezetemben, de nagyon-nagyon izgatottan várom, hogy újra pestinek mondhassam magam igazán.”
Sok sikert kívánunk Dávidnak, akit tanulmányai során már köreinkben köszönthettünk, most pedig bízunk benne, hogy sok közös sikert élhetünk meg együtt!
fotó: DKKA honlapja
